Én már a Shogun óta rajongója voltam a Total War sorozatnak. Kedvencem a Medieval I, melynek hangulatát azóta egyik epizódtól sem kaptam vissza. Ez a törés akkor állt be, mikor a Rome-nál bevezették a 3D-s térképet. Ez szükségszerű, a korszellemnek megfelelő és sok szempontból hasznos újítás volt, azonban felszínre hozott egy csomó idegesítő apróságot, amik megölték a játék hangulatát. Ott van mindjárt a diplomaták, kémek stb. mozgatása a kampánytérképen, ami hihetetlenül körülményes: egy lázadó csapat, és már be is ragadtak egy körre és lehet újra kijelölni nekik az úticélt, különben ott állnak egy helyben körökön (éveken) keresztül. Vagy hogy a kereskedőkkel való szenvedést ne is említsem, ami a pénzszerzést keserítette meg, de nagyon (ami ugye a három legfontosabb dolog a háborúhoz). Aztán ott van még, hogy a fejlesztők általában elég nagyvonalúan kezelik a földrajzi tájegységeket, városokat. A Medieval II-ben betöltöm az első játékot a Magyar Királysággal, és azt látom, hogy Magyarország két tartományra van osztva és a fővárosa Budapest (a középkorban!). Egy percet nem játszottam még, de már oda volt a lelkesedésem. Mondjuk az ilyen részletességbeli hiányokat, pontatlanságokat olyan kiváló rajongói kiegészítések, mint a Magyar mod vagy az Europa Barbarorum (a Rome-hoz) orvosolni tudják, de még ezek sem tudnak mit kezdeni azzal, hogy a diplomáciában egyszerűen nincs MI. Kezdettől fogva az az ember érzése, hogy előre scriptelt háborúkkal van dolga. A magyarokkal játszva például mindig menetrendszerűen jön német-római, velencei, vagy lengyel támadás, függetlenül attól, hogy éppen szövetségesek vagyunk-e vagy sem. És ha egyszer belebonyolódunk (belekényszerítenek) egy ilyen háborúba, az Istennek sem lehet befejezni (békekötéssel). Egyszer a germánokkal a gallokat, ill. K-Rómával Ny-Rómát úgy és annyiszor elvertem, hogy a városaiban csak harci kutyás egységeket tudott gyártani, mert máshoz már nem volt manpowerje és még mindig nem volt hajlandó békét kötni. Vagy ha mondjuk mégis, akkor a következő körben ugyanúgy támad tovább, mintha az előzőben semmi nem történt volna. Nálam általában ez teszi fel az i-re a pontot. Az évek során többször elővettem a Rome-ot és a Medieval II-t is, de egy ilyen esemény után mindig újra hosszabb pihenőre küldtem őket.

Tisztában vagyok vele, hogy eddig nem sok szó esett a cikk eredeti tárgyáról és ezért köszönöm is a Kedves Olvasó türelmét, de oka van annak, hogy a fentieket leírtam. A Napoleon: Total Warban ugyanis az említett problémák megoldódtak vagy elvesztették jelentőségüket, de mindenképpen megszűntek idegesítő tényezők lenni. Tehát – most már a játékra rátérve – a témaválasztás is rendkívül érdekes. A korábbiaktól eltérően most nem évszázadokban kell gondolkodni (Medieval, Rome), mivel a játék által felölelt időtartam a tutoriallel együtt is alig több, mint húsz év. Ugyanakkor a II. világháborúig nem zajlottak olyan kiterjedt hadműveletek Európában, mint ebben a húsz évben. Ráadásul Napóleon ténylegesen eljutott Moszkvába, pedig neki nem volt belső égésű motorja.

Forrás:Pc Dome