Az éves szinten megjelenő néhány jónak nevezhető stratégiai játék közül az első az időn most március közepén jelent meg.  A méltán híres Total War sorozat következő része, a Total War: Shogun 2  az idei év egyik slágerének ígérkezik. A játék igen magas pontszámokat kapott a különböző tesztoldalakon, és ez nem véletlen: pár nap játék után ugyanis egyértelműen kijelenthető, hogy ez egy jó játék.

A Total War sorozat különböző részeiről már írtunk ezen a blogon: így ezek valószínűleg nem ismeretlenek azok számára, akik azon kívül, hogy érdeklődnek a történelem iránt, még játszanak is történelmi stratégiai játékokkal. Aki számára mégis, azoknak annyit kell tudniuk, hogy egy körökre osztott stratégiai játékról van szó, ahol viszont real time csatákat lehet játszani. Ez utóbbi egyébként a játék lényege, habár a körökre osztott részt is lehet élvezni. Mint azt az Empire Total War kritikájában ki is fejtettem, engem a csaták lejátszása nem igazán hoz lázba (illetve nincs annyi időm, hogy azt a részt is kiélvezzem) - még így is kijelenhető, hogy a játék abszolút élvezhető.

Grafika

Ami miatt a játék még a stratégiák irányában kevéssé nyitott gamereket is megfoghatja, az a grafika - ami nagyon szép. Kétségtelen persze, hogy a Total War sorozat mindig is magasat alkotott a grafika terén, szóval az elvárások is magasak voltak, de ezt sikerült is teljesíteni. Annak ellenére, hogy az, hogy a játék szép - és minél inkább erős videókártyát igénylő - legyen, a stratégiai játékoknál ez nem elvárás, ennek megléte nem hátrány. Emellett ez a szépség és kidolgozottság nem megy a funkcionalitás kárára se - szemben sok másik kategóriába tartozó játékkal. Emellett a játék jól adja át a korabeli Japán hangulatát is. Ezen a téren nem lehet rosszakat mondani a játékról, csak esetleg pár apróbb megjegyzésem lenne, de ez inkább csak egyfajta telhetetlenkedés: ha még a térképet forgatni is lehetne, akkor teljes lenne az örömöm.

Játékmenet

A Shogun 2 továbblépés az Empire/Napoleon Total War-hoz képest, annak ellenére, hogy a játék inkább evolúciónak tekinthető, mint revolúciónak: a játék legtöbb feature-e valamelyik korábbi részben már megvolt, de ezek összegyúrása mégis valami előrébb mutatót hozott létre. Az Empire-ben megjelenő provincia management egységesült, és az infrastruktúrát, a mezőgazdaságot, ill. a provinciánként külön meglevő egyéb lehetőségeket (kikötő, bányák, stb.) külön - külön fejleszthetjük, ezen kívül pedig ott van a provincia fővárosa, ahol viszonylag sokféle épületet húzhatunk fel. Lehet azon vitatkozni, hogy ez jobb-e, vagy az Empire-ben megszokott többféle objektum a tartományokban, de ez viszont egységesebb. Ami változás még, az az ügynökök típusában jelentkezik: a hittérítők megmaradtak (buddhista/shintoista, vagy keresztény), ezen kívül vannak ninják (orgyilkos/kém), gésák (kém), és egyfajta polgári közigazgatást vezető emberkék (metsuke), akik városok menedzselésével, ill. bíráskodással foglalkoznak. De mindegyikük multifunkciós: a hittérítők az ellenfél tábornokait/ügynökeit is megtéríthetik, a ninja kémkedni, és orgyilkolni is tud, a metsuke a városok menedzselése mellett az ellenfél ügynökeit is börtönbe tudja csukatni, vagy akár kivégeztetni. Az ügynökök mellett vannak a tábornokok, akik lehetnek az általunk vezetett klán tagjai, vagy időnként pénzért felvehetünk egyet (kiképezni, mint az Empire-ban, viszont nem lehet őket).  Változás az is, hogy a veszteségeket elszenvedett seregek adott (sokmindentől függő) mértékben töltődnek fel újoncokkal - ellenséges területen pl. semennyire. A bekezdés elején említett evolúció viszont nem üres kifejezés: ezek a változtatások - annak ellenére, hogy nem forradalmian új ötletek - a játékmenetet izgalmasabbá teszik, mint a korábbi részekben.

Forrás:ToriBlog